Szívhang a kövek mögül
Megjelent a Z-Press Kiadó Kft. gondozásában, 2010. július 2.
236 A/5 oldal, 400 vers
Előszó és köszönetnyilvánítás
„Arcommal napfényre
merészkedhettem,
ám kőfalak mögé
bújtattam el szívem.
…
Rejtőzködhetem bár
felhők mögé tőled,
úgy tűnik, falaim
megismernek téged.”
Köszönet mindazoknak, akik bármilyen módon elősegítették azt, hogy e könyv megjelenhessen. Azoknak az értő és figyelő, jó szándékú, profi és tehetséges amatőr költőknek, akik több éves verselésem során biztattak, építő tanácsokkal láttak el és segítőkész észrevételeik hasznomra válhattak.
Köszönöm az antológiák kiadóinak az általuk nyújtott lehetőségre való figyelemkeltést, ahol eddig megjelenhettek verseim.
Köszönöm barátaimnak, akik lehetővé tették, hogy időnként sikerélményekkel gazdagodhassam.
Nagyon szépen köszönöm Szeitz János andragógusnak, költőnek s egyben kedves ismerősömnek számomra igen pozitív jelentésű ajánlóját.
Köszönöm a kiadónak a gyors és precíz munkát.
Végül pedig, de nem utolsósorban köszönöm a Kedvesnek, barátomnak, aki nélkül jó néhány vers meg sem születhetett volna… s aki nemcsak szeretetével, megértésével és buzdításával, hanem különböző technikai és egyéb segítségekkel is hozzájárult ahhoz, hogy ez a könyv megjelenhetett.
Borító 4., Szeitz János ajánlója
Egy asszony, aki napról napra írja versben életét: Jószay Magdolna. „Szétosztottam ketté / testem és lelkem, / kint vághat villámsor – / belül nem engedem.” (Kőfalak mögül.) Ami a kőfalak mögött van: élő, lélegző, vágyakozó, a mindennapi robotban elfáradó, de újra és újra talpraálló. A gyermek (anya- és apaversek), a méltósággal viselt csalódás, együtt vagy azért, a magát fel nem adó és élete teljességében önérzetesen megtartó szerelem megvallása. Annak kedves, józan egyszerűsége: „Szemed fényét / megszerettem, / mosolyodat / széppé tettem, / őrizzél meg / szemeidben, / jól rejtőzz el / a szívemben.” (Őrizz meg.)Külön – ha szerkezetileg nem is, és talán nem is elválasztható – egysége Jószay költészetének: a természetversek. Menekülés és megnyugvás: a természetben. E három ihletés (kényszer, menekülés, felszabadulási vágy, sőt akarat, szerelem egymásba fonva és külön-külön, egymást éltetve, egymástól, egymásért, a létezésért, emberként. És mind e fölött, ezt körülölelve a 21. század munkára rendelt asszonya fáradtan, de szilárd akarattal a fennmaradásért, önmaga megvalósításáért, hogy értelmet leljen az életben.
Kedves műértő olvasó, amit kihagynál a kötetből – néhány verset –, tedd meg magadban. A költő maga – azok is. És ha a költő, elhagyásukkal nem tagadta meg azokat, éljenek együtt. Jószay Magdi így, együtt igaz. Vele mondhatjuk, róla: „... És nem, nem attól van, / hogy mi rátaláltunk.” És nem hagyhatom említés nélkül a kötet záró versét, a megnyugvást az évtizedek öröme, csalódása, életre kelt és elsorvadt reménye, a hétköznapok olykor kilátástalan, mégis újra és újra vállalt robotjai fölötti győztes asszony csöndes imáját, íme:
Köszönöm
Köszönöm neked a lélek-gazdag éveket,
mit tőled távol élek, mégis melletted.
Köszönöm a varázst, sok csillagfényes percet,
színes álmainkra masnit kötő kezed.
Köszönöm a szemed, köszönöm a lelked,
értem dobogni meg nem szűnő szíved.
Budapest, 2010. május
Szeitz János
* * * * * * * *
Érdeklődni lehet: joszaymagdi@gmail.com
