Három apeva örömre

Az

öröm

hatalmas

életerő.

Találj rá, örülj!

***

Az

élet

addig tart,

míg örülhetsz

a legtöbb percnek.

***

Egy

érzés

az öröm.

De a legjobb,

bárki higgye el.

Pillanatnyi csodák csoport feladata.
Téma: ÖRÖM

Négy pundurka polipra

Lenne három szívem,

mint egy polipnak,

többet tudnék

szeretni.

***

Alakja változik,

méltóságteljes,

különleges,

nyolckarú.

***

Tenger gyümölcsei

levest már ettem.

Polip karját

kedveltem.

***

Polip plüssállatot

babánál láttam,

aranyos volt,

szerették.

Pundurkacsoport feladata:
Téma: POLIP

Visszhangra várva

Voltam már lent sokszor,
néha kicsit jobban,
ám hogy visszhang jöhet-é
szavaimra e korban,*
válaszom attól függ,
vajon kitől, honnan.
Csak találgathatok,
hogyan próbálkozzam.

Barátként, ismerősként
sokan vigasztaltak,
ez is visszhang talán,
hogy magamra nem hagytak.
Egeket nem vert persze
semmiféle visszhang,
mit asztalra tehettem,
azért nem szólt harang.

Attól is függhet ez,
ki teszi asztalra,
aki nem bizalmi társ,
sem őse, sem rokona,
utódja vagy ismerőse,**
kisember bár duplázhatja,
ugyanazt a visszhangot
soha ne is várja.

  * Adaptáció (Radnóti)
** Adaptáció (Ady)

A Verslista feladványa.
Radnóti Miklós ezt a kérdést tette fel:
"Hát te hogy élsz? visszhang jöhet-é szavaidra e korban?"

Az írás ördöge

Egész életemben írtam.

Magát az írást mint cselekvést kedveltem meg legelőször. Élveztem, ahogy kezem nyomán úgy alakulnak a betűk, ahogy én akarom, és minden megerőltetés nélkül a legtöbb ember írását képes voltam utánozni… Ennek rendkívül sok előnye lett későbbi életem folyamán: csak egy példa, hogy… khm, ha pl. osztálytársaim elfelejtették vagy bármi más ok miatt nem íratták alá ellenőrzőjüket, hozzám hozták azokat; ugyanis bárki szülei aláírását bármikor képes voltam produkálni. Egyik-másik szülő aláírása, szignója mai napig a kezemben lapul.

Aztán még általánosban megszerettem nagyon a fogalmazást. Kaptunk egy témát, és írhattunk. Néha úgy belemelegedtem, hogy szinte gondolkodás nélkül róttam a sorokat. Ez sem ment kárba, hiszen mai napig friss bennem az érzés az emlékezés tükrében, mekkora büszkeség volt az, amikor a következő órán a tanárnő felolvasta a legjobb fogalmazást, amelyet ő annak talált, és történetesen az enyém volt az.

Mindig írtam. Fiatal felnőtt koromban eszembe jutott csak úgy, bármilyen séta során egy frappáns kifejezés, verssor, ha nem volt nálam papír, fogtam egy száraz falevelet, és gyorsan a hátuljára írtam, hogy el ne felejtsem.

Mai napig előfordul, hogy mondjuk, lefekvéskor, már félálomban jut eszembe egy-két, szerintem szenzációs sor – melyre másnap egészen biztosan nem emlékeznék –, felgyújtom a kislámpát, és akár kómásan is felkaparom egy közeli borítékra, papírra.

Néha nagyon kell írni.

Mivel szóban, megnyilvánulásilag eléggé introvertált vagyok, önbizalomhiányos, félénk stb., számomra remek kifejezési mód az írás.

Egész kiskoromtól voltak naplóim, néha nem is egy. Mivel pl. volt egy teljesen privát, és azon kívül a barátnőmmel is írtunk egyet közösen. Életem során többel is, ezekben nagyrészt én voltam a főkolompos. Talán az sem véletlen, hogy egész életemben én voltam mindig a krónikás, bárhová kerültem. Anélkül, hogy ezt előre tudhatták volna rólam, mennyire megy az írás vagy sem, de én írtam az őrsi naplókat, a brigádnaplót, írtam „bandásnaplót”, és ha szupertitkos dolgokat kellett megírnom, akkor azt csodálatosan véghez vittem oroszul. Úgy értem: a magyar betűket áttettem cirillbe, és az is olyan gyorsan ment, mintha magyar betűkkel írnék. Így sokkal kevesebb volt arra az esély, hogy valaki eredményesen kontárkodna bele az irományaimba.

Úgy hozta a sors, hogy nyomdai fényszedő lettem, majd szerkesztő-tördelő, szöveggondozó, korrektor. Egész életemben könyvekkel foglalkozhattam.

Kiadóba kerültem, ott meg néha olyan kéziratokat kaptunk, hogy bizony, egyiket-másikat totálisan át kellett írni, mert gyakorlatilag semmi nem volt bennük jó, a fogalmazás csapnivaló, a helyesírásról, központozásról ne is beszéljünk. Aztán mikor a „szerző” a kész könyvét forgatta, odáig volt, hogy ő milyen remek író! Észre sem vette, hogy bizony, itt annak a mondásnak a jelensége áll fenn, miszerint egy bizonyos végtermékből aranyat csináltunk!

Igazán az internet megjelenése hozta el számomra a kiteljesedést. És nem volt hátrány a vakon szedés óra/átlag 12000 leütéssel, amellyel már szinte követni tudtam gondolataimat. Így sokkal könnyebb írni, mintha hiába száguldoznának gondolataim, ha én a betűket keresgetem a billentyűzeten.

Én már eleve korrektúrázottan írom a dolgaimat, ez szakmai „ártalom” talán, de ha elütök valamit, azonnal javítva van. A helyesírás és a központozás is zsigeri ala-pon működik.

No, és itt kapcsolódott össze a fizikai írástudás a szel-lemivel. Már nemcsak prózát írtam, hanem elővettem az addig fióknak írt verseimet, és átírogattam őket az évek során szerzett tapasztalatok, ismeretek által.

Talán nem volt baj, hogy még az internetezés legelején – a legkisebb esély reménye nélkül – csatlakoztam akkori amatőr irodalmi közösségekhez. Én azokon rengeteget tanultam. Természetesen ezerféle reagálás van, nyilván szelektálni kellett. A szakmailag építő, biztató, jó szándékkal írtakat nagy rutinnal tudtam kiválasztani, és az olvasottakat hasznosítani. Állandóan javítottam, fejlesztettem magam, s ezeknek az lett a következménye, hogy egész nagy nevek is felfigyeltek rám… privátban, pozitívan, építően írtak rám. Magamtól én soha nem dicsekedtem, soha nem toltam magam előre. Ezek a reakciók engem leptek meg legjobban, alapjában el sem akartam hinni.

Az igazán értékes eredménye ezeknek az lett, hogy sokan a teljesen kezdők közül már tőlem kértek tanácsot bizonyos megoldásokban. Sajnos, számos írás és vers volt olyan, amiket gyakorlatilag finom utasításra nekem kellett átírnom… természetesen a babér már nem lett az enyém. Később már muszáj volt megtanulnom nemet mondani, és valami egyébre hivatkozva elhárítani ezeket a kínos terheket.

Aztán persze engem is utolért az, hogy jobban beleláttam a csoportok dolgaiba. Én, a kis naiv, mindig azt gondoltam, hogy teljesen pártatlan mindenki mindig, minden csoportban. De egyre jobban kiderültek a kis csoportmanipulációk, hogy ki kinek a nevére „ugrik”, írhat az bármi remekművet, gyakorlatilag el se olvassák, mert az nem nyerhet, soha az életben nem kap elismerést, ezzel szemben a kis klikkeken belül kölcsönösen és rendszeresen elismertekre akkor is jut voks, ha szintén el sem olvasták a művét. Mert a név kapja a vállveregetést, nem az írás.

Volt úgy, hogy egy pályázat előtt – jól megdicsérve az anyagomat – eleve megkérdezték, ott tudok-e lenni majd az ünnepélyes eredményhirdetésen, díjátadáson; mert ha nem, nagyon sajnálják, inkább ne pályázzak. Ehhez hozzáfűzni sem tudok mit; de már nem is igazán lepődtem meg semmin! Annyira nem lényeges ez számomra; az embernek egy bizonyos kor után annyi ezer más baja van, hogy az ehhez hasonlók abszolút felejtősek.

Mai napig egy vagyok a sok százezer közül. Ha bemutatkozást kérnek tőlem, soha nem titkolom, hogy nem vágyom és eleve nem is vágytam babérokra. És ez nem azért van, mert nem tudnék a plafonig ugrálni némi elismeréstől, hiszen szerintem nincs ember, aki ne örülne annak. Hanem azért, mert amit képvisel az ember, azt még sok ezren képviseljük, és aki eljutott egy bizonyos szintig, ott nagyon sokan állnak.

Nekem az a fontos, hogy tök civil emberek olvasnak, rám írnak, gratulálnak, elmesélik érzéseiket, mit éltek át a versem olvasásánál, hogy hitetlenkednek, hogy hogy tudtam ezt így leírni, mikor ő is ezt érzi, mégsem tudná ezt így. Vagy az, hogy az én versemet választják ki több száz kilométerrel arrébb egy iskolai ünnepségen, vagy magyarórai elemzésre, vagy hogy egy csomóan megosztják a blogjaikban, sőt újságban, albumban is megjelennek anélkül, hogy én tukmálnám rájuk – nem, ők kérik. Vagy azért is fontos, mert pl. annyira őszintén hálásak, ha kapnak a kötetemből…

Egyszóval az írás ördöge nem véletlenül ördög, és nem angyal. Ördög, aki nem hagyja békén a szellemet, lelket; addig macerálja, míg az ki nem adja magából a kiadnivalót az írás képessége által. Mert utána megkönnyebbülünk. Kiadtunk magunkból valamit, ami olyan, mintha lecserélnénk hordott keresztünket egy kisebbre; vagy túlcsordult szívünkből öntenénk kicsit másoknak is. Hátha kell nekik, hátha épp erre van valakinek szüksége! Már ha csak egy embernek is, az is megérte!

Vannak persze időszakok, amikor letargiába esik a lélek és jöhet bármilyen ördög, az ember úgy érzi: ennyi, vége van, nem érdekli és egészen biztosan soha többet nem is fog tudni írni! Többször átéltem, volt, amikor majdnem egy teljes évig nem írtam semmit, és a blogjaimat is teljesen elhanyagoltam.

És egyszer csak hosszú, hosszú idő után történik valami, valami motiváló, valami inspiráló dolog az életemben, aminek hatására újra engedek az írás ördögének. Aki hasonló cipőben jár, soha ne mondja azt, hogy vége. Van írói válság, de ha mi magunk talpon tudunk maradni, akkor előbb-utóbb kerülgetni kezd bennünket az írás ördöge.

Verslistás pályázatra

Békesség híján

Összeveszünk, civakodunk,

Sok értelme nincs, de nyugtunk

sincs, mert addig csak eljutunk,

a békesség nem lesz jussunk.

Figyelni kell a másikra,

ne gondoljunk csak magunkra,

létkérdés az empátia,

egymásért tolerancia.

Verslista feladvány:

A Nekem nyolc! c. játék lényege, hogy nyolcsoros verset írjunk, melynek témája kötött,

sorai nyolc szótagosak (felező nyolcasok), ráadásul a rímképlet is meg van adva.

Ezúttal a sorok száma: 8, a szótagok száma a sorokban: 8.

Téma: Civakodás. Rímképlet: aaaa bbbb (bokorrímek)

Civakodás

Sajnos, sokszor civakodunk,
Azt mondják, hogy ne búsuljunk,
Minden háznál tapasztaljuk,
De mi mégis szertehullunk.
Jobb, ha békességben élünk,
Kompromisszum sem jut nekünk?
Egymás nélkül nincs is létünk,
Nem segít az, hogy ha félünk.

Verslista feladvány:

A Nekem nyolc! c. játék lényege, hogy nyolcsoros verset írjunk, melynek témája kötött,

sorai nyolc szótagosak (felező nyolcasok), ráadásul a rímképlet is meg van adva.

Ezúttal a sorok száma: 8, a szótagok száma a sorokban: 8.

Téma: Civakodás. Rímképlet: aaaa bbbb (bokorrímek)

Rettentő

Rettentőn ijesztő filmet láttam,
Egészen halvány fakóra sápadtam.
Gondolom, regét, mesét kellett volna néznem,
E hibába nem futok többé bele sosem.

Verslista feladványa:
Akrosztichon játék: a verssorok kezdőbetűi adottak, s ehhez írunk verset.
Akkor igazán sikeres az akrosztichon vers/próza, ha tartalmilag is kapcsolódik a megadott szóhoz.

Az AKROSZTICHONKA csak annyiban különbözik tőle, hogy mindössze négybetűs a megadott szó,
így négysoros a vers /minipróza, ezért is a kicsinyítőképző.

Az AKROSZTICHONKA 06. megadott szava: REGE

Rejtettelek

Rejtettelek, hogy ne fázzál, takartalak,
Elregéltem neked titkos vágyaimat,
Gondoskodásom, álmaim kárba vesztek,
Elillantál, mint köd a hegyek felett.

Verslista feladványa:
Akrosztichon játék: a verssorok kezdőbetűi adottak, s ehhez írunk verset.
Akkor igazán sikeres az akrosztichon vers/próza, ha tartalmilag is kapcsolódik a megadott szóhoz.

Az AKROSZTICHONKA csak annyiban különbözik tőle, hogy mindössze négybetűs a megadott szó,
így négysoros a vers /minipróza, ezért is a kicsinyítőképző.

Az AKROSZTICHONKA 06. megadott szava: REGE

Rejtelmes

Rejtelmes mondákat regéltél nekem,
Egy másik világba vittél el engem.
Görbe utakon repült a képzelet,
Ez remek volt, hisz' te voltál a kíséret.

Verslista feladványa:

Akrosztichon játék: a verssorok kezdőbetűi adottak, s ehhez írunk verset.

Akkor igazán sikeres az akrosztichon vers/próza, ha tartalmilag is kapcsolódik a megadott szóhoz.

Az AKROSZTICHONKA csak annyiban különbözik tőle, hogy mindössze négybetűs a megadott szó,

így négysoros a vers /minipróza, ezért is a kicsinyítőképző.

Az AKROSZTICHONKA 06. megadott szava: REGE

Regéltünk

Remélem, emlékszel még te is
Egy régmúlt ifjúkori estre,
Gondolataink szálltak a magasba,
Egyre csak regéltünk, pedig nem fizettek érte!

Verslista feladványa:
Akrosztichon játék: a verssorok kezdőbetűi adottak, s ehhez írunk verset.
Akkor igazán sikeres az akrosztichon vers/próza, ha tartalmilag is kapcsolódik a megadott szóhoz.

Az AKROSZTICHONKA csak annyiban különbözik tőle, hogy mindössze négybetűs a megadott szó,
így négysoros a vers /minipróza, ezért is a kicsinyítőképző.

Az AKROSZTICHONKA 06. megadott szava: REGE

Szupercella

Egyedül voltam.

Hőség után erős szél...

megfutamodjam?

Különös szupercella,

fát ölelve vitt volna.

ÁLmodó pennaforgatók:
Feladat: tankaírás (5-7-5-7-7)
Téma: SZUPERCELLA