Már félhomály omlik rám,
lassan betakar az est,
a síroknál a fények meglebbennek,
súlytalanul csöndet fest
a súlyos évtizedeket bejárt emlékezet.
Virágokat hoztam, gyertyát gyújtok,
kicsit takarítgatok...
közben rád gondolok.
Mert annyi minden máshogy lett volna...
Már megnyugodtam pedig,
belül ilyenkor mégis háborgok...
és néha én is menni, menni akarok!
Régen tudom: jobb gyermeked lennék
mai eszemmel, de később nőttem fel,
mint ahogy elmentél.
Oly rég volt...
De jól emlékszem arcodra, hangodra,
mozdulataidra, humorodra;
már idegen lenne neked ez a világ...
Míg én leszek, gyakran idejövök hozzád.
S ha búcsúzom, sírodon egy ideig
őrködik e pár szál virág.
Szómegadásos versírás.
6 szó: súlytalan, félhomály, meglebben, csöndes, omlik, betakar
