Van olyan

Van olyan néha, hogy a tarka sem vidámít,
s a fénylő napsugár is hiába melegít.
Nem derít jobb kedvre, ha valaki kacag,
vagy ha felharsan egy üde, tiszta hang.
Elég nagy a baj, ha megroppan a lelkünk,
vagy ha remény helyett már csak egyre félünk.
Bánat, gond leterít, túlélünk, mert muszáj,
s a madárdal is, de kár... süket fülre talál.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: madárdal, tarka, kacag, felharsan, fénylő, üde

Nyugtalan éj

Távol még a hajnal hasadása,
ha az álom kerül, várhatod eleget.
A fáradt test megnyugvásra lelhet,
ám semmi nem békíti a nyugtalan lelket.
Mégis lenulláz a tudat, végre nyugodnál,
de az idő kíméletlen. Nem alkuszik,
pirkad, éled a virágzó világ, akkor már
madarak korai vidám hangversenye vár,
felráz, és millió agysejt munkába lép...
nem kímél az sem testet, sem lelket,
pár perces nyugalmad odavan rég.
Megoldottá közben senki nem varázsolta
a görcsöket, nem enyhítette a bajokat,
s agyongyötörten is talpra állsz.
Végzed dolgod, ám magadnak és senkinek sem
kívánod az utat, melyen épp akkor jársz.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: álom, hasad, távol, korai, virágzó, fáradt

Hála az erdőnek

Mesebeli erdőben óvakodom
frissen zöldellő pompás fák között,
nem győzök betelni, fogadni a látványt,
csodaszép természet szikrázón köszönt...

Mókus a tölgy törzsén két szökellés közt
egy csöppet tűnődik, s már nincs is szem előtt...
Felfut az ágon szempillantás alatt,
most látom: két másik fentebb kergetőzött.

Parányi kis rigó gyöngyszemével követ,
a vidám madárdal kihagy pár ütemet.
Hogy mennyire kell e béke a szívemnek!
Üdvözlet, köszönet és hála az erdőnek.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: mesebeli, zöldell, friss, madárdal, szikrázó, tűnődik

Derűs április

Áprilisi színek, derűs tarkaság,
kacagó verőfény, éledő új világ...
Égszínkék háttérben ezer virágzó ág,
méhecskék zsonganak, millió friss virág
tündököl, mesés illatokban fürdik,
tavasz békéje lelkekbe költözik.
Lepkék szárnyainak puha bársonyán
vidáman játszadoz' aranyló napsugár.

FB - szómegadásos játék.

6 szó: tarka, kacag, derűs, puha, friss, verőfény

Anyámhoz húsvét előtt

Hát eljött ez is. Itt vagy nálam, velem,

hogy mit érzel, élsz át, azt csak sejtem.

Magad mögött porosodó emlékekbe roskad

az a 64 év, melyet egy helyen éltél,

mely neked jelentette az egész világot,

hogy máshol is élhetnél, e gondolatot

rögtön hárítva, tőle mindig is rettegtél.

Ám lassan 88 gyertyát zsúfolnánk a világ

legmennyeibb csokitortájára, s te többé

nem tüsténkedsz. Ülsz és szomorún merengsz

arról, milyen volt mindent megoldani,

sietni, tenni, mindent tisztán látni,

boldog-boldogtalanon csakis segíteni,

karod erejével a világot forgatni -

és adni, adni, kevésből, bárkinek,

biztatni, jót szólni - mindig csak adni.

Többé nem élhetsz őrizetlen; tudom, ez

annyira kegyetlen, emészthetetlen.

Szívem megszakad, úgy fáj látnom szemedben,

mennyire zokog abban a beletörődés,

és nem biztathatunk, hogy még visszamész,

hogy csak várj, ha kivirul a nyár,

régi romos házad mindig téged vár.

Bár nem akarnád, de annyira látszik,

nem megy, valóban nem bírod már.

Megdolgoztál rég, többet száz másiknál,

végre pihenj, még van kis időnk talán...

Ó, fogadd el, ezerszer is több jár neked

annál, mint ami valaha is részed lehetett.

Halvány töredékét sem tudjuk visszaadni,

mely jussod lehetne, melyet érdemelnél.

Ne a dolgaidra nézz - nincs dolgod! ne menjél,

pihenj! Megszolgáltad bőven. Most hagyd, hogy

egy keveset mi is adhassunk, s ne érezd emiatt

ennyire rosszul magad. Inkább próbálj örülni kicsit,

merj kérni, végre tudj elfogadni is,

s ne mondd, jaj, ne, hogy teher vagy,

hogy úgyis elszöksz...

istenem, hisz' semerre nem tudsz te már szökni...

segítek, míg bírok... Hidd el, jó helyen vagy!

Itt vagyok, szeretlek... maradj.