Tündér is vagy

Tündér vagy, mert ragyogóvá
varázslod baljós perceim,
mert varázsige kell, ha vészjóslón
préselnek össze álmaim.
Tündérek tudnak csak a semmiből
vidám varázslatot űzni,
sötétből fényt, sírásból mosolyt,
felhőből Napot előcsalogatni.

Kobold vagy

Kobold vagy, mert nyomon követsz,
titkos vágyaim fürkészgeted,
eltűnsz, ha csillagot rejtegetsz,
legyen örömöm fékezhetetlenebb.

Ha megtetszik a hold, elillansz,
jössz-mész, megszerzed és hallgatsz,
s egyszer csak -- hadd legyek boldogabb --,
huncutul kezembe nyomod a holdat.

Ha riasztó árnyak rideg súlya nyom,
ott teremsz, hogy simítsd homlokom,
ha könnyezem és vigasztalnod kell,
másnapra már felejthetem el.

Felcibálsz, dorgálsz és egyben támasz vagy,
lelket lehelsz belém és biztató erőt adsz,
ha vergődök alázva a rossz jelenemben,
sikálod a Napot, hogy szemem fényesedjen.

(Fotó eredete: Figurashop.hu -- Zámbó Á. Diána)

Káprázat

Valóság játszik-e,
szikrázó káprázat?
hópehelyfüggöny mögé
rejtetted arcodat.
Mire megérintettem
volna mosolyodat,
játszi futó felhő
takarta a holdat.

Honnan tudom vajon,
igazából ott vagy?
Mert biztosan érzem,
a hófüggöny olvad.
Balzsamként árad
mosolyod szívemre,
sárkányok, tündérek,
koboldok kedvére.