BARÁTSÁGTALAN
Sosem értettem
Nem vagyunk egyformák, az unalmas lenne.
De igen rossz érzés, ha valaki jót tenne,
s a válasz, mint arconütés érne -
segítségért, jó szóért cserébe.
Vannak alapból barátságtalanok, kik
a jót soha nem látják, észre sem veszik,
mosoly el nem hagyná arcukat soha,
és még örüljünk, ha nem vágnak orrba.
Sokat megéltem, s tanultam dolgokból,
nekem alapból, ismeretlenül is elvem
a feltételezés, hogy a másik is ilyen,
kedvesség, barátság a nyitás vele szemben.
Ezért fáj időnként nagyon, ha válaszként
gyakran nem ezt kapom. Indokolatlan olykor
a megszégyenítés, kővel megdobálás,
mikor pedig én kenyérrel kínálom…
Barátság csak hasonló alapokon lehet.
Egyik barátságos, a másik viszont kicsit sem,
nem megyek útjába, inkább igyekszem,
ha lehet, mindig elkerülhessem.
