2016. december 5., hétfő

Lágyan hangzó


A csendnek is hangja van,
mely talán a szívverésed,
a gondolatnak szárnya nő,
ha lelkedet hozzám repíted.
A csend hangját felváltja egy
lágyan hangzó zongora,
szállingózó hópelyheknek
szempillám lesz otthona.











FB - szómegadásos játék.
4 szó: zongora, csend, szárnya, gondol

2016. december 4., vasárnap

Csavargó kiskutya


Zöldellő fák között, virágos réteken
kószál a kiskutya, keresi az anyját,
lepke után rohan, kispatakba toccsan,
egy gyökérben felbukik, sütteti a hasát.

Elfáradt egy kissé, a felhőket nézi,
- Hogy keveredtem így el? - egyre ezt kérdezi.
Bokor tövében, boglya közelében
már nem olyan vidám ez az élet, érzi.

Rátört az este, mamáját nem leli,
- Mi lesz most velem, ha eljön az éjjel? -
Egyedül van, fél is, néha elszunnyad,
reszkető szívét nagy honvágy tölti el.

Álmában mamáját szirénképben látta, ki
megtalálta őt, hisz' kereste, kutatta.
Apró kiskutyája bánatosan aludt,
álmában lábaival az út porát koptatta.

- Egy szirén nem nyalogat ilyen otthonosan -
erre gondolt ő az ismerős illatban.
Mikor megérezte anyja testmelegét,
szívéről kő gördült, nagy biztonságban

hozzábújt, nem törődve éhségével sem,
lényeg, itt van, kit szeret legeslegjobban,
ezentúl vigyázni fog, nem kódorog el,
s együtt aludtak hű szívdobbanásban.

















FB - szómegadásos játék.
8 szó: felhő, szirén, zöldellő, gyökér, boglya, fáradt, éjjel, bokor

2016. december 3., szombat

Függvény


Előttem áll egy a réges-régi kép...
kívülről szemlélem saját életem.
Lerí arcomról a gyötrődés, a kétség, 
helyes-e a választott út vagy sem?
Inkább a magány választottja légy,
örökös társas rabságban? - kérdezem -,
Vagy engedj mégis a lázas reménynek,
az elvágyódás győzzön és lelkemben a fény?
Mi mindent kellett mérlegre tenni,
mennyi minden számított; s nemcsak én,
de attól minden függött,
én hogy lettem boldogabb vagy sem,
hogyan leszek úrrá ész-lélek döntésén.






















FB - szómegadásos játék.

8 szó: kép, kétség, gyötrődés, vagy, láz, magány, remény, elvágyódás

2016. december 2., péntek

Ingovány


Ez itt nem egy, kétes biztonságot
nyújtó csigaház mint látvány,
csak egyetlen nyugodt pillanatot
adó, remegő szivárvány...
Csodálod, ám hamarosan válladra
veszed kereszted és odébb állsz,
de vigyázz, a kereszt nem lesz könnyű,
szél nem hordja el, mint hamut,
cipeled terhed, de vele nem szállsz!
Vállad feltöri, s előtte akaratod
bármilyen lelkes és szilaj,
megtör, mint követ a csákány!
Nem annyi ez, mint az egekben
szálló, könnyed papírsárkány,
ami előtted áll, az kiszámíthatatlan
és sötét... maga az ingovány.
















FB - szómegadásos játék.

8 szó: ingovány, kereszt, szilaj, remeg, szivárvány, hamu, papírsárkány, csiga

2016. december 1., csütörtök

Kiscsibék


Nagyanyámnál sokszor tanyázott tyúkanyó
örök féltéssel szakajtó tojáson,
nekünk gyakori látvány volt, mikor
túlvoltunk már a huszonegyedik napon,

hogy apró csőrök reccsentik a tojáshéjakat,
jelezve: tojás voltam, immár kiscsibe,
kételyünk sem volt e csoda felől, hogy
a tyúkudvarban ez az élet rendje.

A gondoskodás mellett nekünk a szeretet
természetes volt, s a segítés kiváltság,
hányszor pakoltuk ki etetni-itatni a népet,
vágni a csalánt, reszelni főtt tojást...

Huncut vörös cicánk hamar hozzászokott,
a csibék nem okvetlen pajtások számára,
biztos, ami biztos, mindig résen voltunk,
nem lehetett épp feltétlen ok bizalomra.

Vigyáztunk arra is, hogy igyon mindegyik,
kézzel raktuk őket az itató köré,
s mikor már fáradtak az infralámpa alatt,
gyöngéden kapkodtuk össze a jónépet,
s raktuk az aggódó kotlósmama mellé.



















FB - szómegadásos játék.

8 szó: huncut, vörös, csoda, szeretet, örök, féltés, kétely, kiscsibe

2016. november 28., hétfő

Tisztító tél


Karcossá fagy a zúzmara az ágon,
Ökörszem puffasztja magát apró gömbbé,
Deres minden levél, jég csipkézte szélük,
Varázslatos világ tesz újra gyermekké.
Annyira élesen metsző a levegő,
Rég látott hóesés takarja a múltat,
Áhítsunk mindnyájan szebb, tiszta világot,
Zsongjon szívünkben friss ének, új holnap.
















Megjegyzés: Barátok Verslista, belső pályázat, Akrosztichon 05. (4.)
A sorok kezdőbetűi az KÖDVARÁZS szót kell, hogy kiadja.

Elveszve a ködben


Különös köd lepte be a tájat,
Ökölbe szorult gyomorral járok...
De hol van az út, amerről jöttem?
Visszavezetnek-e még,nyomok?
Azt hiszem, most ez a köd nem nyájas,
Rideg és nyúlós, hideg és fémes...
Álmodom-e vagy rémeket látok?
Zsibbadok, félek, az egész oly rémes...
























Megjegyzés:
 Barátok Verslista, belső pályázat, Akrosztichon 05. (3.)

A sorok kezdőbetűi az KÖDVARÁZS szót kell, hogy kiadja.