2016. szeptember 22., csütörtök

Anyaság


Mikor megszültem, azt mondtam:
"- Nagyszerű... de soha többé."
Élénken él még az emberben akkor
a gyötrődés, fájdalom, s ő maga
innentől teljesen a gyermekéé.
Úgy hittem, ez az érzés nem osztható,
s el sem képzelhettem, hogyan lehet
másoknak két-, három-, négy... és
akárhányfelé is figyelme szétszórható.

Mégis hozzászokunk... több lesz az öröm,
más lesz a világ, több lesz a teher.
Féltem ettől a helyzettől, nem bíztam
magamban kezdetben... 
sokat sírtam, szegény kislányom sajnáltam,
hogy ily ügyetlen, járatlan anyát kapott
e kemény életben...
Aztán lelkileg is meggyógyultam.
Évek teltek, és megint azt éreztem,
újra új életet adni vágyom...
Eltűnt minden szülés körüli fájdalom
emléke, s mikor pár év múlva lányom
után fiam világra jött,
érzékeim biztosan súgták:
másra nem vágyom,
fiam pótolta minden létező
anyai hiányom.


Megj.: A Barátok Verslista születés-szülés témájában indított versírás -
fél évvel ezelőtti írás, de most jelentek meg a témában írott kiválasztott versek.

2016. szeptember 21., szerda

Nekem születésnap

(Aug. 20-ára, egy szülinapra)

Ha kérdeznék, mitől fontos
nekem e nemzeti ünnep napja?
Biztosan nem az jut eszembe,
ami másnak... számomra leginkább
akkor van "anyák napja".

Augusztus huszadika
itt szinte népünnepély
évtizedek óta,
a virágkarnevál ezreket
vonz ebbe a városba.
Magam is büszke voltam,
vagyok eme szülővárosi
nagy programra,
ha tehettem, megnéztem,
sőt korábban részt is vettem...
ki nem hagytam volna.

Abban az évben viszont,
emlékszem, ez esemény
háttérbe szorult...
egy új élet készülődött,
s a fontossági sorrend
nem kicsit felborult.
Ugyan, ki foglalkozott
a virágkarnevállal akkor,
mikor huszadikán reggel,
hosszas szenvedés után
felsírtál, kislányom,
s aprón, kiszolgáltatva
néztél a nagyvilágba
mandulaszemekkel?

Más lett az értékrend,
kit érdekelt ettől kezdve bármi?
Hiszen megszülettél, anya lettem.
Innentől kezdve éveken át
nem lehetett első rajtad kívül
senki és semmi sem.














Megj.: A Barátok Verslista születés-szülés témájában indított versírás - fél évvel ezelőtti írás, de most jelentek meg a témában írott kiválasztott versek.

2016. szeptember 18., vasárnap

Pompázó ősz


Hűvösek a reggelek,
pedig még most búcsúzott a nyár.
hátizsákjába pakolt
kék eget, napmeleget, ha már
mennie kell, mit tehet?

Azért nem kell siratni,
az ősz is rengeteg szépséggel vár,
langymeleget is hoz,
színes, tarka levéltakaró a táj,
melyen ámulni lehet...

S az avarban rejtőzve
eső után frissítőn nevet rád
eddig észre sem vett
sok kedves kis bujkáló zugvirág,
ugyan, ki lát itt telet?

Az ember vegye észre
a pompázó gyönyörűségeket,
nem csak a fullasztó
nyár az, mi csak jóban fürdethet,
az ősz rejt ezer szépet...
csak fel kell fedezd.


2016. szeptember 15., csütörtök

Nyár-illúzió


A szeptember végi röpke pillék
meddig adják a nyár-illúziót?
Meddig ajándékozzák az embert
azzal, hogy tél nem lesz és nem volt?

Oly ragyogó tünékeny látomások
az őszi virágok mesés pillangói,
mintha örök tavasz telepedne közénk,
s lennénk egy békés, szép világ lakói.


2016. szeptember 14., szerda

Levélhűség


- Nem barát a szél -
susog a nyárfalevél,
maradni remél.

2016. szeptember 13., kedd

Még fél


Rőt-arany levél
nyári emlékekben él.
Lehullni még fél.

2016. szeptember 12., hétfő

Suttogó platán


Valamikor fácska voltam én -
suttogja az óriás platán -,
valahol a múlt század közepén,
vagy még valamivel előbb, talán...
Törzsem erős lett mára, kérges,
lombjaim között elfér a sok madár,
szürke kis verebek, feketerigók...
sőt, mókusoknak is helyet adtam már...
Emlékezetem millió szép emléke,
napfénye melenget, s a természet
összes zamata vissza-visszajár.




FB - szómegadásos játék.
6 szó: szürke, napfény, suttog, emlékezet, valamikor, lomb