Nem túl jók a kilátások,
félek, mit hoz majd a holnap.
Homályosak az ablakok,
nem mindig ragyogja be nap.
Aggodalomra elég ok
az, ha ember nappal is vak,
így hát ablakokat mosok,
útja legyen kilátásnak.
Fenn a hegyen kristálytisztán
élesek a kilátások,
ámulok is ezer csodán,
amit lentről meg se látok.
Más e közeg, mint a pusztán,
nincs gémeskút, libák, juhok;
házak, falvak, várak során
egyszerűen végiglátok.
A Verslista Nekem nyolc! c. játéka.
Lényege, hogy nyolc-soros verset írjunk, melynek témája kötött,
sorai nyolc szótagosak (felező nyolcasok), ráadásul a rímképlet adott.
Ezúttal a sorok száma: 8, szótagok száma a sorokban: 8.
Téma: KILÁTÁSOK
Rímképlet: abab... (keresztrím)
Lepel takarja a keresztet válladon,
súlya úgyis csak tiéd, mást ne zavarjon.
Nem szándékkal, tényleg, hiszen nem hiányzik,
de néha még másokét is valahogy ott látom.
Időnként bírhatatlan és nagyon nehéz,
beleborzong az ember, ha mélyen magába néz.
komor a sötétség, oly gyakran visszahúz,
a fény felé vesd arcod, talán elhagy a vész.
Betűket tanultunk, nem győztem kivárni,
Egy betű, egy nap - ily lassan haladni!
Titkon kérdezgettem, jól meg is jegyeztem,
Űztem paplan alatt - de jó is olvasni!
Bizony, nagyon vágytam olvasni tudni,
Egy-egy betűre magam ráhibázni.
Tényleg roppant vonzottak a könyvek,
Űzött a vágy: csak olvasni, olvasni!
Egyszer fent, máskor lent,
néha árnyék, néha fény.
Így van ez az életben,
nem egyhangú semmi sem.
Árnyékból a fénybe lépsz,
egy ideig jól van így.
Elvakít, hát visszamész,
Változtatni légy hát kész.
Karót kerestem a túrabot helyett,
Amit jó érzékkel otthon felejtettem,
Rég megtettük már a nehéz út nagyját,
Óhajtott karómat még mindig nem leltem.
Kiskertünkben karóztuk az egrest,
Attól bizony, csak megállt egyenest.
Régen volt, de arra jól emlékszem,
Ó, az egresszedést nagyon nem szerettem.
