Kilenc év

Kilenc évről kellene írnom,
mely elszállt, mint a pillanat,
rohannak az évek, s ahogy látom,
elröppent hamar, de ezer mozzanat

tisztán, elevenen él lelkünkben,
mint megannyi színes varázs,
ahogy telt az idő, a szív nem hűlt ki,
most is erősen fénylik a parázs.

Pedig az élet tett róla, hogy ne együtt,
ne sűrűn gyűjthessünk szépeket, 
de a csoda mégis megadatott: látod,
távolról is táplálhatjuk a tüzet.

Többet tehet, jobban szeret s szebbeket adhat
olykor távolról is az ember,
nap mint nap cserélünk apró örömöket:
sok milliárd cseppből áll össze a tenger...

E drágakő-cseppek fényesen ragyognak,
közös emlékeket, élményt rejtenek,
s amíg ékszerként gyűjtögetjük őket,
kincsesládáink minket gazdaggá tesznek.