Létezik köddel lepett
várakozási korszak,
amikor az ember józanul
maradhat higgadt
leginkább a külvilág felé...
mert belül forrong és
nyitott minden szépség elé.
Ilyenkor magába mélyed,
s vár... szinte öntudatlanul
magába a szerelembe szerelmes...
S ha eljön a pillanat,
számára szinte természetes,
mint meglévő, kivárt,
járó és megérdemelt,
átérzett és megszenvedett
idő után mindene
ez érzelemé.
FB - szómegadásos játék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése