Kormos ablakon át nézem
a régi, rossz emlékeket,
mivel a múlt nem változtatható,
nem tűnik el semmilyen vétek.
Mikor anyámnak említek néha
amolyan régmúlt, nyomasztó
történetet, mely letör,
mindig azt mondja: jaj, ezeket
felejtsd el... a végén megöl...
miért nem tudsz felejteni?
Nem kell mindent örökre
alkoholos filccel az agyadba vésni.
No, ez az, aminek viszont
sem hittel, sem anélkül
képtelen vagyok parancsolni.
Ami maradni akar, akkor is
marad, ha nem épp csillogó...
ha sikoltozom vagy fejre állok,
suttogom vagy kiabálok,
sírok-e vagy kacarászok...
én ettől, hogy emlékezni tudok,
igazából ettől van az,
hogy én - ÉN vagyok.
FB - szómegadásos játék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése