Csodaszép lepke szállt a közelembe,
egy szerény vadvirágon csendben megpihenve.
Ámult mosollyal, boldogan figyeltem,
- Csak ne menj még, kérlek! - s lefényképeztem...
Még maradt, talán érezte veszélytelenségem,
szinte örömmel hagyta, hadd gyönyörködhessem.
Szárnyait összezárta, majd újra széttárta,
nekem egyre újabb és újabb lehetőséget nyújtva...
Halvány pasztellszínei elkápráztattak,
ő nem is sejtheti, számomra e napnak
máris értelme lett... mert apró örömökből
áll a boldogság, s ez máris több nekem, mint
amit sok ember akár hónapon át kaphat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése