Nem értem és soha nem szerettem
azt, ki élvezetet talál
másoknak megszégyenítésében,
megalázásában... mint halál,
mi igazságtalan az áldozat szemében,
mint mikor az üveg eléri saját
hihetetlen olvadáspontját,
s az alázott ember így érzi magát,
mégis szétolvadt, földbe süllyedt
megtaposott testén átfut a borzongás.
Az alázó öröme attól, ha mindez
ráadásul nyilvános,
piedesztálra emeli a dolgot, s úgy tűnik,
egyenesen arányos.
Erre születni kell, nem vitás.
A szó olykor hamis, mégis súlya van.
A haraszt zörgése oly sokszor oktalan!
Miért nem gondolkoznak emberek,
mielőtt "fölös agysejtet" osztanak?
Alázottnak is születni kell.
Mert akárhány leckét is kap a sorstól,
ő nem fog és nem is akar ebből tanulni,
alázottból alázóvá válni.
FB - szómegadásos játék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése