Nekem mindig kismacska maradsz,
pedig tizenhárom éves vagy.
Energiagombóc, nyugtalan és kicsi,
mindig is az voltál, sosem nagy.
Sőt, az utóbbi években hiába eszel
tűrhetően, mert külön odafigyelek,
bárha ragaszkodnék foggal-körömmel,
s minden ínyedre valót eléd teszek.
Többet alszol, néha csak kicsit enni
jössz elő, bársonybundádban itt-ott
nem fehér, inkább ősz szálak bujkálnak,
s rettentő nehezen rágsz, s még túlzott
óvatossággal is fáj az evés, látom,
túl sok a fogkő, és foghúzás is felfér,
de koros vagy már, s az altatásból
félő, nem biztos, hogy felébrednél...
Hiába, látod, együtt öregszünk meg,
csak én többet éltem... de mióta vagy,
át tudom érezni a gyengülést, az
egészség romlását, de kár, hogy elhagy
minket... s a te ugrásaid sem oly pontosak már,
sokszor melléesel annak, mire ugranál,
nem nevetlek ki, mert én is ilyen lettem.
Kicsi macskám, nem szeretek gondolni rá,
mi lesz, ha nem leszel. Bár sokáig maradnál.
Velem együtt, egészségesen...
FB - szómegadásos játék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése