Régen sok tekintetben merészebb voltam,
bár a hirtelen buzgóság megcsalt néha...
így verseket tényleg csak fióknak írtam,
azt hittem, túl rosszak úgyis, és csak léha
időtöltés - pedig időnként elragadott
a szépség, megrendített egy dal, egy mély érzés...
Olyan jólesett leírni valamit, ha rámjött
egy boldog vagy fájó, bántó emlékezés,
úgy könnyebb volt sokszor bármit elviselni,
ha legalább valamit a papírral és tollal
sikerült megosztani.
Ez az, amit biztos, hogy rosszul értelmeznek,
kik nem írnak, azt gondolják, kitárulkozunk
a világnak, s mondják, ők nem ilyen nyíltak...
egyszerű pedig, hiszen csak verset nem írnak...
Éspedig bizony, pont fordítva van ez...
Mi a külvilág felé sokkal zártabbak vagyunk,
nehezebben nyílunk, többet hallgatunk,
befogadni viszont végtelenül tudunk.
Ez mindennek a titka.
Csak hát... nem mondhatjuk el senkinek,
elmondjuk hát mindenkinek -
pont, ahogy Karinthy megírta.
FB - szómegadásos játék.
6 szó: csalt, szépség, dal, merész, vers, emlékezés
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése