Csak melenget

Életed már borítva van
életem lehántott burkaival,
te is vedled bábruhád
léted aggott romjaival.
Mert minden év új réteg,
s elavul, sáros lesz, pusztul,
s kell időnként a megújulás,
különben a lélek elsatnyul.
Nem félek, burkaimat tudom,
hogy az időtérben átléped,
s engem sem zavar az a sok
kerülendően fölös réteg.
Talán csak hinni kell, hogy
az idő minket gazdagít csupán,
s nem zsivány, nem rabló a kor,
csak melenget - születésed napján.