Hálaként csak ennyi...

A kor nem számít embernél, ha beteg,
gyermek lesz a lelke százévesen is,
és a fogorvosi széket is úgy rettegjük,
féljük sokan, bármily bölcsen is.
Tudom, te sem lennél ilyen bátor,
saját félelmeid is szavak mögé rejted,
érzem, jót akar erős biztatásod,
ésszel jól érti az is, aki reszket.
Félnél te is, tudom, de engem biztattál,
vigasztaltál, hogy könnyebb lehessen,
messzi távolról is hányszor erőt adtál,
segítettél, mint oly sok mindenben.
Hogyan köszönhetném? Csak szavakat írok,
s a szó oly kevés és elszáll, mint a szél,
annyi kincsem, tudom, nem lesz sosem,
amennyit te megérdemelnél.