A vonat nem késett, pedig
Debrecenben vastagon terült el a hólepel,
lánctalpas bakancsban kaptattam,
féltem, lekésem a buszt és vonatot,
s reggeli érintetlenséggel
bokáig állt a tél.
A következő város után
nyoma sem volt hónak, itt-ott csak némi
kéthetes maradék villant a földeken,
a fák csupaszan tűntek el és hirtelen.
Pesten is tél volt, bár hó nélkül
fújt arcunkba a szél.
Korán érkeztem, s te készültél
már időtlen idők óta elém, s mégis
úgy alakult, hogy nekem kellett az állomáson
rád várnom, de már sajnálom, hogy
először azt kellett lásd arcomon,
nem esett jól, hogy késtél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése