Összepakoltam kristálygyöngyeinket,
szivárvánnyal átszőtt drágaköveinket,
összetartoznak, ne hányódjanak.
Elsöpröm róluk a poros-hímes fátylat,
tisztára törlök mindent, ami fájhat,
fényesedjenek, ha látnak minket.
Minden gyöngyről tudom, mikor s honnan lett,
őrzi őket mélyen a jó emlékezet.
Megkönnyíthetik majd a búcsúzást.
Egyszer, ha majdan betelik az élet,
s vágyom homlokomra az enyhítő kezet,
ne kelljen keresni a szivárványt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése