Októberi fázós estén óvakodom
hazafelé a sárguló lombok alatt,
itt még valamennyi levél fákon maradt,
neszezve mesélnek, susognak... hallgatom.
Macskaköveken hangtalanok lépteim,
néha töri csak meg elszáradt levelek
roppanása lábam alatt; szél kapja fel
s repíti körbe-körbe pörgő szárnyain.
Az égen sötét felhőcsíkok szaladnak,
incselkedve világít közöttük a Hold,
meghitt lenne ez az este is, mint rég volt,
bár így sincs más, ki tanúja gondjaimnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése