Az ég sötétkék leple alatt
csendben fürdőzik az éj,
végigfodrozza, simítja a tavat,
a víz tükrén villan a fény.
Olyan ez, mint a mély bizalom.
Az éj hisz a víztükörben,
hogy nem süllyeszti el,
a hold bízik az éjben,
hogy behintheti ezüsttel,
mint ahogy az ember bízik,
az éj után a nap is felkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése