Oly békesség árad a szomorúfüzekből,
mintha ember lenne, sír is az esőtől.
Bánattól roskadnak hajlékony ágai,
úgy tűnik - pedig csak nehéz súlyt tartani...
Ágak között már hajnal ébredezik,
a ligetben lassan rózsaszínen fénylik
a kelő nap. Mint gyertya lángja lobban
a fűzfa vesszei közt... csak telne ez a nap
egy kicsit jobban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése