Fázós gondolat sodorja el zűrös álmomat,
ropogós hóban látom pontos lábnyomomat.
Keserű nyugtalanság a sajátom,
hogy életem is, mint e lábnyom,
úgy halványul el, mint esőmosta féknyom.
Tudom, előbb-utóbb eltűnik a hóban minden,
láthatatlan nyomoknak már hűlt helye sincsen.
Felderenghet új nap, friss érzésekkel,
valami jobb adódhat, igaz értékekkel.
Azt, hogy ráérünk még, soha ne higgyük el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése