Bizonyos kor után elfogadjuk,
mi egy napszakkal együtt jár.
Nem cseréljük fel azokat spontán,
ha egyáltalán nem muszáj.
Megszoktuk a szüntelen rendszert,
ébresztő szólt, hiába a halvány hajnal,
órához igazítanánk még minden percet,
pedig már nem koppan fejünkön a baj.
Mélabús félhomályban, ha tehetjük,
elfelejthetjük, hogy tilos pihenni,
eleget adtunk, kaphatunk is olykor...
nem kell mindig és feltétlen a napnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése