"Hogyha képzeletnek szárnyain"*
szállhatnék, hova akarnék,
töméntelen sok hely lehetne,
ahová bizton eljutnék.
Egész életemben maradt a képzelet,
a fantázia remek adottság,
nyilván nem ugyanaz, ám olcsóbb...
kisembereknek szinte királyság.
Többször eleresztett halálnak karma,
ezért, mi maradt, szinte boldogság,
hisz' a mában élek élhető életet,
így nekem megfelel a valóság.
A képzelet és álom, mikor végük,
egy percre szomorít el engem,
egy pillanat csupán, míg ezt érzem:
"És ez, és ez, hajh, nem elég nekem."**
* Madách Imre: Visszapillantás
** Madách Imre: Dalforrás
Verslista feladata. Keretező.
Keret kész, kitölteni saját írással.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése