Itt, a kertben, az öreg háznál
minden évben, mindig láttok,
találkozom veletek, csodálattal
hálálkodom nektek, tulipánok...
Megszoktam áprilisi igéző,
tavaszt hozó, üde látványotok,
leginkább húsvét ünnepén vártok,
már nélkülözhetetlen társaságotok.
Most majdnem lemaradtam... de itt vagyok.
Magamban suttogva örvendezem,
s merengve elrévedezem - jövőre vajon
itt leszek-e, s az ibolyák között
célzott nagy léptekkel hozzátok
férhetek-e, s ha talán én nem, de
lesz-e, ki titeket ily örömmel
köszönt, s szépségetek hálájaként
ily buzgón fényképezget-e?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése