Más ez a szem, mit mutat a tükör,
bár így rég nem vizsgálgattam...
de most itt annyi fájdalom, lemondás...
ezt én biztosan nem akartam...
Régebben szokott életkedvemet
benne most miért nem láthatom,
mintha a bezárt kapun túl valahol
másutt kereshetném világom.
Olyan megtört, olyan szárnyaszegett,
mint apámé volt sok évtizede,
néma minden szenvedés, mit elrejt
e tekintet végtelen mélysége.
De látom benne nagyanyámat, ki
súlyosan cipelte végig sorsát,
magamon is láttam már ezt olykor,
ám tudtam, halad és végzi a dolgát
az idő, s túljutok egyszer és vége lesz,
csak a krízis idején jussak át...
Csakhogy ez más, ezzel együttélsz,
amíg élsz, s igen, bárki bármit mond,
attól, hogy nem vagy híres, jelentős óriás,
még ugyanúgy, kínlódva, küszködve
végig kell járnod saját Golgotád.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése