A vége felé már tudtam, hogy veled
csak addig zökkenőmentes az élet,
míg bólogatok. Mindig csak bólogatok.
Ha nem szólok, akkor is az a minimum,
hogy mosolygok és nyugton maradok.
Ha kétségbe vonom bármelyik szavad,
végsőkig felhergeled magad, s én csak
órákon át alázottan hallgathatok.
Vitatkozni, rábeszélni, unszolni tilos,
mert jó, ha csak szidást kaphatok.
Tudtam, melletted lenni óriási hiba,
elveszett idő, hisz' ez nem én vagyok!
S ha könyörögtem volna, sem lett volna fűszer
az sem e kifordult kapcsolatban. Annál
inkább valami mindent pusztító vegyszer.
Az Álmodó pennaforgatók csoportban idézet alapján
kaptunk feladatként vers- vagy gondolatírást.
Az idézet:
"S ha én könyörögnék neked egyszer,
az só lenne az életünkben, vagy maró vegyszer?"
(Ananheim Simita)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése