Életed állandó megfelelés volt.
Mindenkinek, mindig, bármikor;
férjnek, anyósnak, gyerekeidnek,
munkahelynek - számtalan váratlan
lelkifurdalásos túlórakor.
A szűk komforttalanság nem gyötört,
hiszen saját otthonodban sem volt másként.
Egy asszony teljesít, s nem lehet megtört,
s érdekes, soha nem te, ám hozzád jártak
mások mégis rendszeres vendégként...
Igényed nem is volt. Életed fénypontja
ritka órák nagyszerű, óriás pillanata,
az olvasás. A könyvek voltak társaid,
cserébe soha nem vágytál sehova, csak
néhány nyugodt, magányos órára.
Akkor én sem hittem volna, hogy eljön
ez a kor. Nekem mindenem, lelki támaszom
voltál, kihez bármikor elért mindig
minden szomjazó lelki kiáltásom, neked
panaszoltam el minden bánatom.
És még mindig az vagy. Naponta hívlak,
van, mikor csak egy szavad kell, s jót tesz,
hiszen bár mindjárt kilencvenéves vagy,
gyenge, esendő, de minden biztonságos lesz,
míg tudod, ki vagyok; érzel és értesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése