Állok a tengerparton, s a hullámok
rendszeresen lábamnál csattannak.
Különleges érzés látni a végtelent
- pláne, ki először látja, annak -,
mely nem alföld, nem síkság,
s nem is a hortobágyi pusztaság.
E hullámzó végtelenség csodaszép,
ha a horizonton aranylón kel a nap,
vagy ha esténként, vörös óriásként
lemenő sugarai aranyhidat alkotnak,
a napkorong távol tengerbe merülni vágy'
- lenyűgöző, sajátos látványosság.
Fotó: Sipos Ildikó.
Feladat: kép alapján verset írni.
Téma: TENGERPART
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése