Tűkön ülve

Nem találom helyem.

És őszintén szólva, az egészet

nem is értem.

Alig vártam, hogy eljöjjek,

magam mögött hagyva az

egész eddigi túlharcolt,

zsibbadt életem.

Ahová mehetek, nem vágyom.

Ha rágondolok, légszomjam van

és előre nem is állhatom.
Azt hihetném, két pont közt legjobb,

mikor sehova nem tartozom.

S a nagy kérdés, mégis "miért nézem

a kerékcserét türelmetlenül?"*

Nem lennék se ott, se amott.

Nem itt a legjobb-e nekem,

ki csak vár, s a járda szélén ül?

Talán mert valami célnak

mindenképp lenni kell,

érkezni valahova, hol kiderül,

merre tovább és miért,

megpihenve, kigondolva, s indulni el,

nem tanyázni itt, tehetetlenül,

hisz' ok és cél mindig kell,

rendületlenül, mielőtt minden

húr végsőkig megfeszül...

* Idézet Bertolt Brechttől

A Verslista Válaszra méltató c. feladata:
verset vagy prózát írni a következő idézet ihletésével:

"Ülök a járdaszélen.
A sofőr kereket cserél.

Nem voltam szívesen ott, ahonnét jövök.

Nem leszek szívesen ott, ahová utazom.

Miért nézem a kerékcserét

Türelmetlenül?"

(Bertolt Brecht: Kerékcsere)