Csodás napokat adtál nekem.
Lehoztad a csillagokat,
mesevilágot, érzéseket
tártál fel előttem.
Eddig is tudtam,
hogy ilyen vagy,
lélekben, szívben
oly nemesen gazdag!
Ritka lény, ki így tud szeretni...
mindig félek, hogy én
nem is tudlak
kellőképp becsülni!
Kedves, kedves!
Te hírnöke a jónak,
hogyan varázsolhattad,
hogy pár napra még azt is
elfeledhessem -
a tragédiát, drámát,
azt, hogy kihasználtak,
s mint kiszolgált kutyát,
kiraktak -
hogy földönfutó
munkanélküli lettem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése