Ismeri a titkot,
túlvan már mindenen,
nincsen immár senki,
semmi, mitől féljen.
Láttam arcát; fénylő,
megbékélt nyugalom
simította bőrét
túl a szenvedésen.
Mintha csak álmodna...
a hűvös éj véget ért,
fáradt szíve békén
hagyta megtört testét.
Egy hosszú pillanatig
mintha a hajnal is
visszatartotta volna
lélegzetét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése