Elvetettük magunk között
réges-rég a rossz szokást,
hogy nem nézzük, a másiknak
mi okozhat problémát.
Nem figyelünk a másikra,
haragszunk és orrolunk,
nem segítünk akkor sem,
ha ebbe beleroskadunk.
Azt hiszem, a te részedről
túl sok volt a befolyás,
én egyedül megpróbáltam,
de nem jött semmi viszonzás.
Így teltek az évtizedek,
rokonságunk semmi lett,
segítségre, ha szorulnánk,
nem kapkodnék biz' én se.
Évekig, ha kellett, adtam,
kérés nélkül segítettem,
de én nem kaptam akkor sem,
mikor bajba én kerültem.
Magam világot én sem váltok,
most már késő, azt hiszem.
Mindenféle kapcsolathoz
két ember kell, úgy vélem.
Szelet vetettünk jó mélyre,
ezért aztán vénségünkre
egymástól elidegenedve
vihart aratunk - megérte-e?
Megj.: A Barátok Verslista Szólások/közmondások 2016/04.. belső pályázatára íródott.
A szólás, melyre a vers született: "Ki szelet vet, vihart arat."
Szépséges szomorú ♥ tettenérés. ♥
VálaszTörlés"vihart aratunk - megérte-e?"
Köszönöm, hogy olvashattam.
Erre nagy dicséretet kaptam a pályázatkiírótól... nemcsak hogy jó vers, de mennyire igaz, hatásos.
TörlésDe lám, annyian vagyunk, pályázgatunk és aki dönt, annak már másé jobban bejön... Tiszta véletlen, ha megnyerhetek egy ilyet.
Mindegy, a lényeg, hogy ÍRTAM. Hogy MEGÍRTAM.:) Sokan jártunk-járunk ebben a cipőben...