Ahogy az ember felett szállnak az évek,
óhatatlan, egyre többször a múltba réved.
Tudjuk pedig, hogy nem a múlt; a jövő visz előre,
s minden, mit tehet, abban csakis a jelenre
nézve számíthat bármire...
Mégis előjön a múlt, hisz az maga az ember,
minden átélt emlékkel, terhével és élményével.
Annyival több a múlt, amennyivel öregszünk,
mi hát ebben a csoda, hogy sokat emlékezünk?
Több van mögöttünk, mint előre...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése