Mint egy álom, csillog-villog, cseng és bong,
kacsalábon forog, mint látomás, a kastély,
sziporkázik tornya a cukorsüvegű hegy tetején,
ködbe burkolózik, mint maga a remény...
Nem látni tisztán még, de a szívben, úgy tűnik,
megfogant a hit, az újrakezdés és esély...
Talán mesebeli, csodás létezéssel telt lesz,
mert tudjuk: minden rossz elmúlik egyszer,
bíznunk kell, hogy a teher nem lesz ily kemény...
FB - szómegadásos játék.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése