Álom és ébrenlét határán
kétes egyensúlyban vergődik
a fásult fájdalom foglya.
Mire megnyugodna, hamarosan
és kétséget kizárva eljön
az ébresztő virradat órája.
Meddig bírható talpon az élet,
mikor az agy nem kikapcsolható,
sem a kötelességek sorja?
Értetlenség, szűk korlátok,
lelket gúzsba kötő folyondárok
ellenére esélyes-e, hogy
lesz-e valaha nyugalma?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése