Két búzaszál összehajlott
szőke tábla közepén,
ez ideig megszokták, hogy
rájuk együtt ragyog fény.
Együtt voltak jóban, rosszban,
vetéstől az érésig,
vihar dúlt vagy kánikula,
kitartottak mindvégig.
Eljött az aratás napja,
könny helyett most szem pergett,
két kalászban már a jó cél,
kenyér képe derengett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése