A horizont környéke ámulatba ejt,
csak nézem a forró nyári nap végén
- néha vak szél borzolta azt tűrhetővé -,
most a lélegzet is eláll, a látvány
oly pompás és fotogén...
Ahogy az aranyló napkorong kúszik
egyre lejjebb és lilává varázsolja
a felhőcsíkokat, a kék minden árnyalata
a sárgát, narancsot ostromolja,
ha nem látnám, nem hinném...
az egyszeri ember csak ámul szájtátva,
és egyszerre az összes szerzett napi tövis
homályba is merül, s már nem fáj annyira,
az élmény oly színes, élénk, friss;
ez csodás, azt feledném...
FB - szómegadásos játék.
6 szó: lélegzet, ostrom, vak, szél, tövis, horizont
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése