Ezer éve volt nagyjából, növendékhangverseny.
Ha szerepelni kell, elsüllyednék szívesen,
de ennyi nem elég,
az elején még
váratlanul kezembe nyomtak egy listát:
én leszek a konferanszié... mese nincs, nincs más...
Jézusmária,
némely név kiejtése is gond... ez még csak hagyján...
fel is kellett lépni, a tanárnő kísért zongorán...
Röhej, ha valaki
jómagát bejelenti...
A színpadra víg kedély helyett reszketve vonszolódtam,
fényes lakkcipőmben csoda, hogy hasra nem vágódtam.
Jézusmária!
Számomra akkor a pódium kínpadot jelentett,
érteni sem értem, hogyan is állhattam mégis helyt.
Mosoly és mellé talán taps,
sokkosan mellékes, amit kapsz.
Már akkoriban is csupán megfeleléskényszer kínzott,
nem szereplésvágy; csak éljem túl e műsort...
Jézusmária...
Akkoriban tettem, amit mondtak; hogy én mit akartam,
senkit nem érdekelt, szóba se jött, hogy talán ne csináljam.
Nem volt jó élmény,
keserű sütemény...
Még az emlék is borzasztó! Mi szép nekem a zenében,
az nem a szereplés, ez biztos egészen...
A konferálás meg hab a tortán, bizton hiszem,
közöm hozzá nem több, mint tűzként járni vízen.
Jézusmária...
Nemet mondani később már jobban ment, de megmaradt
az ismerős érzés: a kötelesség, küzdelem, megfelelés,
s egyértelműen a cél: a túlélés.
FB - szómegadásos játék.
6 szó: zongora, fényes, lakkcipő, ismerős, jobban, szép
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése