Néha már nem találom magam,
annyira zavaros mindenhol minden,
ezt gondolom, máskor meg amazt hiszem,
hogy változott meg az egész, nem értem...
Nehezen térülhet el hitem,
aki erőltetné, az nálam hiteltelen,
de valami hiányzik, nincs meg,
elveszett, pedig folyton keresem.
Én bízom, hogy egyszer minden agy
minden sejtje helyére kerül,
s talán egyszer a világ összes szörnyűsége
eltűnik, helyükre béke ül.
S "majd megtaláljuk, ami elveszett,
mert mindenki elveszti önmagát,
végtelenben dobogó egyszeregy,
folyamatos lesz megint a világ".*
* Adaptáció Bertók László: Sírni szeretnék, mint az emberek c. verséből.
Verslista feladványa: Asszociáció (képzettársítás).
A megadott idézet felhasználásával verset/prózát írni.
Eredményhirdetés után visszadatálva a blogbeli sorrendbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése