Védett emlékeinkkel

Nem gyűrhet le az enyészet látványa,
Őriznünk kell minden virágot, rügyet,
Hol másutt, mint védett emlékeinkben
Raktároznunk, mint lélekben a tüzet.

Nem borul fel világ ködtől, latyaktól,
Van ezer más érték, szépség, újdonság,
Az ősz és tél nem elmúlás és nem vég,
Csupán körforgás ez, míg világ a világ.

Ellentétek között is alakulhat szépség,
Vihar után jöhet szépséges szivárvány,
Elmúlt idők által új energiát kapunk,
Lehetsz nincstelenből lélekben királylány.

"Nem tréfából teremtett tartós és nemes
Szépséget annyi mesterünk és ősünk:
Azért, hogy te is vele védekezz,
Míg alantas elmúlással vesződünk."*

* Adaptáció: Vas István Rapszódia egy őszi kertből c. verséből




A Verslista Bölcselmélkedés c. feladata.
A megadott Vas István versrészletéhez írtunk,
adaptációként használtam fel.