Mit ér bármily ritka öröm,
ha az embert bánat húzza,
s egy pici fényért égig ugrik,
hisz' lelkét vájja örök éjszaka.
Mert a simító tenyér néha üt,
sajdul a szív, nem lehet boldog,
kiszámíthatatlan ritka fehér holló
a pillanat, mikor nem zokog.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése