Persze, pont most szállt szemembe
valami parányi porszem,
amikor látom, egyre távolabb
látsz magadtól engem.
Kicsi anyám, én már annak is örülök,
hogy megismersz, és tudom,
talán pár perc és kitisztul fejed,
fáj, hogy ezt kell látnom...
Párás pillantásod arcom simítja,
közben elvisz messze a képzelet,
azt hiszed, hogy felnőtt vagyok,
te pedig a gyermek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése