Az idő rabjai


életünket túlszervezzük
perceinket duplán éljük
sebesen őrölnek
az idő malmai
 
skatulyákba rekesztődünk
kitörünk és visszaesünk
egyszer csak mi leszünk
az idő foglyai
 
szerelmünkben égünk izzunk
és azután elhamvadunk
felcsapnak-lankadnak
az idő lángjai
 
beléd szúrnak eltipornak
nem biztos hogy begyógyulnak
csak lassan hegednek
az idő sebei