Nem láttam a naplementét
futó felhők tömegétől,
s nem látom a Holdat se a
kora őszi sötétségtől.
A Hold nekem jóbarátom,
lépten-nyomon ellenőrzöm,
elbúsít, ha nem találom,
irigy, sötét felhők mögött…
Mennyi emlék köt a Holdhoz!
Évek során mindig kísért…
ismerhette érzéseim,
ha a kedves szépet mesélt…
Ébrenléte szebbé teszi
jelent úgy, mint a holnapot,
reményt táplál, hogyha feljő,
másnap ő kelti a Napot.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése