Ha eszembe jutsz, már nem égek el,
arcod már más álmokban szerepel.
Remete-időm kőfalat húzott fel
kifacsart, deres
szívem köré.
Nem bánthatsz nagyon, s ha mégis, hát hagyom.
Ha magadhoz hívsz s én erőtlen vagyok,
magamból derűsen adom, amit tudok.
S csendben elrejtőzöm
köveim mögé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése