Kitekintek létem ablakán,
elhúztam makacs függönyét,
úgy ragaszkodna hozzám,
s védőn látná el feladatát,
tudom…
Köveim, kőfalam meghagyom,
kőkemény évek munkája
míg óriás-kínokkal
épült, kelletlen szükséggel…
Bízom,
ezután ritkábban bujdosom
közéjük talán, de megtartom
őket. Csapás, baj, ha ér,
ha bánt a lét - enni nem kér,
jól megfér.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése