Közelebb, közelebb...

     Már félúton járok,
     közelebb, közelebb…

A napraforgótáblák
még így is oly szépek,
barna tányérjaikkal
sárga szirmuk nélkül
is egyfelé néznek
mindig megcsodálom,
milyen érdekes...

     Már félúton járok,
     közelebb, közelebb...

A sínek mellett árok,
benne kis ér halad,
partján a buzogány
buzgón bólogat.
Tükörképük nézik
a víz foltos tükrében,
hínáros medrében.

     Már félúton járok,
     közelebb, közelebb...

Telepített erdők
szabályos sorait
talán kicentizték?
Nyílcsíkként nyúlik
messze szemhatárban,
fasor-perspektíva
szememet futtatja...

     Már félúton járok,
     közelebb, közelebb…

Van egyfajta virág
- nem tudom a nevét –
száraz virág lesz belőle,
tőle lila a rét.
Régen mennyit szedtem!
Felkötve-lógatva
megszáradt, díszem lett...

     Már félúton járok,
     közelebb, közelebb...

Itt-ott pazar villák,
üdülőnegyedek,
sín mentén egy lakókocsi
a környék szeméttelep...
deszkákon ülő emberek
lábasban turkálnak...
mellettük kutya szoptat...

     Lassan hozzád érek,
     várj reám, várj reám...