Még senyvedünk a hőségtől,
még az ember levében fő,
még a tömegközlekedés járműveiből
emberek hosszú sora dől
járdára, mint kenyér a lapátra
az emésztő tüzű kemencéből...
De késő délután már
más szögből aszal a nyár,
jobban hunyorog a vaksi szem
a fák ritkásabb lombja között áttűző
tompán aranyló fényben…
Lassan durcásra fordul a nyár,
fellélegezhet ember, állat s határ…
Két napja rossz a ventilátor…
idén nem veszek újat már.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése